A nevem Izsák Arnold, és nehéz szívvel írom ezeket a sorokat. Félelemmel vegyes szégyenérzet van most bennem.
Szégyellem, hogy én, aki mindig másoknak segítettem önkéntesként és az Izsák Művek Egyesület révén, most kénytelen vagyok magamnak segítséget kérni. Félek attól, hogy a sebezhetőségem És történetem nyilvánosságra hozása egyszer még ellenem fordulhat. Ennek ellenére muszáj elfogadnom, hogy vannak helyzetek, amiket egyedül nem tudok megoldani.
Úgy döntöttem, nyilvánosan elmesélem a történetemet. Mert az igazság, bármennyire fájdalmas is, sorsokat változtathat meg. Az enyémet is.
Gyermekkor és kezdetek
A gyerekkoromról nem szeretnék sokat beszélni. Annyit mondhatok, hogy elég jó tanuló voltam, aktívan részt vettem az iskola életében: énekeltem a kórusban, versenyeken indultam, 13 évesen elkezdtem önkénteskedni, és a nyári szünetekben dolgoztam. 2017-ben, tizenkettedik osztályos diákként megalapítottam az Izsák Művek Egyesületet, azzal a szándékkal, hogy rászoruló embereknek segítsek.
2019-ig sikerült megőriznem egyfajta egyensúlyt. Aztán az életem olyan fordulatot vett, amire nem számítottam.
Az “eufória” évei és az alkohol csapdája
2019–2022 látszólag a boldogság, sőt, szinte az eufória évei voltak számomra. Szakmailag aktív voltam, jól ment a dolgom, az emberek egy optimista, élettel teli fiatalemberként láttak. 2019-ben kerültem először kapcsolatba az alkohollal. Úgy nőttem fel, hogy az alkohol nem tartozik az életemhez. Ám a mind stresszesebb munkák és a nyomás elviselésének vágya odáig juttattak, hogy „kipróbáljam”, segíthet-e ellazulni. Sajnos segített… ideiglenesen.
Rövid időn belül az alkohol menedékké vált, számomra egyfajta „művészetté”. Elkezdtem köré építeni a személyiségemet, kifinomult koktélok köré, és minden negatív érzésemet mosolyok és színes poharak mögé rejtettem.
Legyőzhetetlennek éreztem magam. Így váltam „high functional alcoholic”-ká – olyan emberré, aki folyamatosan iszik, mégis kifogástalanul végzi a munkáját, mindig vidámnak látszik, és sosem másnapos. Sokan becsültek az optimizmusomért, a nyugalmamért, a rendelkezésre-állásomért. De belül darabjaimra hullottam.
A 2022-es összeomlás
Ez a felfelé törő ív 2022 szeptemberében tört meg. Egy rövid családi vakációra indultam, amikor súlyos gasztroenterológiai tünetek jelentkeztek: erős hányinger, hasi fájdalom, remegés, gyomorgörcsök. Haza kellett jönnöm. Onnantól kezdődött a kálvária.
Félelmemben hirtelen abbahagytam az alkohol és a kávé fogyasztását – melyeket addig napi szinten fogyasztottam. Reméltem, hogy hamar jobban leszek, de a tünetek egyre súlyosbodtak. Hónapokig tartó orvosi vizsgálatok, a sürgősségi ügyeletek rendszeres látogatása, rengeteg kivizsgálások és laborvizsgálatok, vastagbéltükrözés, MRI-k következtek. A diagnózis: irritábilis bél szindróma, hasmenéssel (IBS-D).
De ez csak a kezdet volt.
Diagnózisok és következmények
A gyomor-bélrendszeri problémák és az alkohol hirtelen elhagyása miatt súlyos szorongással, depresszióval és alvászavarokkal kezdtem küzdeni. Mikor már nem bírtam tovább, és minden gyógynövényt kipróbáltam, orvosi segítséget kértem. Nyugtatót, antidepresszánst és altatót írtak fel. Később újabb diagnózisok születtek: zsírmáj, inzulinrezisztencia, metabolikus szindróma.
A következő években az orvosok számos kezelési sémát, különleges és ritka gyógyszerkombinációkat próbáltak ki rajtam. Ezek a legtöbb esetben rendkívül erős mellékhatásokkal jártak, és nem is nagyon segítettek, így történhetett az, hogy akár havonta módosult a kezelés. Egyik orvosom kétségbeesett próbálkozása arra, hogy kimozdítson a mély depresszív állapotból, egy szigorúan ellenőrzött, úgymond sárga receptes gyógyszer felírása volt. Ez egy olyan stimuláns, melyet kivételes esetekben írnak fel, és amely sok országban utcai drog lett. Azt reméltük, hogy ez áttörést fog hozni, de ez a kezelés sem bizonyult hatásosnak.
Mindez nemcsak testi-lelki szenvedést, hanem hatalmas költségeket is jelentett. A kezelések, vizsgálatok és terápiák több tízezer lejbe kerültek. Kölcsönöket vettem fel, hitelkártyát használtam, adósságba süllyedtem.
Harc a rendszerrel és az előítéletekkel
A betegség mellett a diszkriminációval is meg kellett küzdenem. Az elmúlt hónapokban több tucat állásra jelentkeztem. Egy játékbolt, ahová eladónak jelentkeztem, azért utasított vissza az utolsó előtti percben, mert a humánerőforrás osztály észrevette a családorvosi igazoláson szereplő szorongás diagnózisát.
Máskor azért éreztem megkülönböztetést, mert férfi vagyok, és nem felelek meg bizonyos cégek által elvárt „imázsnak”. Elutasítottak, legtöbbször burkoltan, mert „nem nézek ki elég jól”.
A család támogatása és annak határai
A szűk családom mellettem áll és állt, de ők is kimerültek. Nem kérhetem tőlük, hogy a végtelenségig támogassanak érzelmileg és anyagilag.
Édesapám, aki tavaly hunyt el, az utóbbi 13 évben nem keresett. Támogatás helyett genetikai örökségként az alkoholizmusra és a depresszióra való hajlamot hagyta rám. De nem csak a génekre és a toxikus munkahelyi környezetekre fogom mindazt, ami velem történt. Vállalom a felelősséget, hogy rossz döntéseket hoztam, azt gondolva, ha erősnek és boldognak mutatom magam, akkor tényleg az is leszek.
Az akcióterv
Ma egy válaszút előtt állok. Egy egyetemi professzor, pszichiáter főorvos, egy komplex genetikai teszt elvégzését javasolta, hogy kiderüljön, mely gyógyszerek segíthetnek és melyek árthatnak. Ezek a következők:
- Genomind teszt (pszichofarmakológiai vizsgálat),
- nutrigenetikai teszt,
- genetikai hajlamot kimutató teszt pszichiátriai betegségekre.
Ezek együttes költsége körülbelül 8000 lej. Az eredmények alapján az orvos pontosabb kezelést tud javasolni, nagyobb sikerrel és kevesebb mellékhatással.
De ez önmagában nem elég. Javasolták, hogy feküdjek be egy addikciós és pszichés zavarokra specializálódott központba. Egy minimum 30 napos bentlakás költsége 30.000 lej. Ehhez jönnek még a konzultációk, gyógyszerek, fenntartó terápiák, esetleges infúziós kezelések rezisztens depresszióra (melyek akár 300 euróba is kerülhetnek alkalmanként), valamint mikrobiom-vizsgálatok, hogy kiderüljön, mit ehetek és milyen probiotikumokra van szükségem.
Összesen, hogy reális esélyem legyen a gyógyulásra, kb. 50.000 lejre van szükségem.
Konkért céljaim: az alkohollal való kapcsolatom rendezése és megértése terápia által, a jelenlegi komplex pszichiátriai kezelés leegyszerűsítése, a gyógyszerfüggőség leküzdése.
Miért kérem a segítségeteket
Megpróbáltam mindent egyedül. Utánanéztem a tüneteknek, diagnózisoknak, orvosi szakkönyveket olvastam, együttműködtem az orvosokkal, igyekeztem megérteni a betegségemet. Próbáltam közben fenntartani a látszatot – eljárni otthonról, olyan képeket posztolni, ahol boldognak tűnök. De a fotók mögött a fájdalom és a kétségbeesés marcangolta a lelkemet.
Nem szeretek segítséget kérni. De most nincs más választásom. Ez az egyetlen esélyem arra, hogy visszanyerjem az egészségemet és a méltóságomat. Szeretnék újra dolgozni, hozzájárulni mások jólétéhez is, segíteni – nem csak segítséget kapni.
Tudom, hogy sok ember szenved. Nehéz időket élünk, és szinte lehetetlen megtalálni a “tökéletes alkalmat” arra, hogy segítséget kérjek. Ennek ellenére hiszem, hogy együtt képesek vagyunk megmenteni egymást.
Mit szeretnék
Az álmom egyszerű: egészségesnek lenni. Normális életet élni. Dolgozni tudni. Visszanyerni a szabadságomat, és folytatni a küldetésemet, hogy a rászorulókat segítsem.
Támogatási lehetőségek:
Banki átutalással: RO71RNCB0124149425840001 – Számlatulajdonos: Izsák Arnold Róbert – pénznem: RON, bank: Banca Comerciala Romana, Sfântu Gheorghe, SWIFT/BIC: RNCBROBU
Revolut: 0725961709
Adomány az Egyesület részére: IBAN – RO06RNCB0124154364440001 – pénznem: RON (B.C.R., számlatulajdonos: ASOCIATIA IZSAK MUVEK) – megjegyzéssel: Donatie (Adomány)
Jogi személyekkel szponzori szerződést is tudunk kötni, így a támogatás leírható/elszámolható.
Szívesen válaszolok minden kérdésre Facebookon (https://www.facebook.com/arnold.izsak) vagy emailben: i.hm32@yahoo.com
