Izsák Arnold Róbert A nagy (N)Ő című könyvébe számos, nőkkel készült interjú került be. Ezekből közlünk időnként egy-egyet.
Interjúalany: Beke Tímea kérdez: Izsák Arnold Róbert az információk 2018-ban voltak aktuálisak
Röviden: 26 éves, óvónő. Megtudom, hogy 5 éve dolgozik. Baróti származású, de Kilyénben tanít és Sepsiszentgyörgyön él. Volt szerencsém személyesen kérdezni őt.
Miért jó nőnek lenni? Mi a nő szerepe a társadalomban?
Úgy gondolom, hogy a nők tartják össze a családot. Emiatt tisztelet övezi őket. Egy olyan erőt jelképeznek, ami elengedhetetlen.
Miért nem jó nőnek lenni?
Azért, mert kétszer annyi a bizonyítási vágy bennünk. Úgy érezzük, hogy folyamatosan többet kell bizonyítanunk. Dupla annyi energiát és munkát fektetünk be annak érdekében, hogy a férfiak irányította társadalomban elismerjék érdemeinket. Egyszerre kell anyának lenni, feleségnek lenni, összetartani a családot, gyereket nevelni, házimunkát végezni. A legtöbb esetben a család logisztikáját a nők viszik. Nagy nyomás nehezedik ránk.
Mit gondolsz a gyerekvállalásról? Jó egy gyerek?
Egyértelmű, hogy óvónőként azt mondom, hogy a gyerek a legcsodálatosabb dolog a világon. Sőt. Egy gyerek nem gyerek. Fontos, hogy testvére(i) is legyen(ek). Ugyanakkor azt mondom, hogy nagyon jól át kell gondolni: tényleg akarunk gyereket? Mindenkinek le kellene ülnie saját magával, és alaposan megfontolni a gyerekvállalást. Nincs azzal semmi gond, ha valaki nem akar gyereket. Ne muszájból szüljünk. Ne a társadalmi nyomás vagy párunk miatt vállaljunk gyereket. Szembesíteni kell elsősorban saját magunkat azzal, hogy akarunk-e és mikor akarunk gyereket. Sohase döntsünk a rokonok, ismerősök vagy bárki más nyomására a gyereket vagy a gyerekek számát illetően. A nők alapvetően szeretnek gondoskodni, ezért jó, hogy megérezzék az anyaság örömét, de ha nem akar gyereket, vagy nem most, akkor sem dől össze a világ.
Ezzel a gondoskodással visszaélhet a férfi?
Természetesen. Főleg, ha a nő temperamentumából adódóan is nagyon gondoskodó. Ha minden munka a nőre hárul, akkor robottá válik, és kiég. Mindent tökéletesen nem lehet csinálni. A legtöbb esetben pont a leglényegesebb dolgok – szerelmi élet, gyereknevelés – rovására megy az, ha minden teher a nőre marad.
Mikor érezted magad először igazán nőnek?
Amikor érdeklődést tapasztaltam a fiúk részéről.
Miért lettél óvónő?
Gyerekkori álmom volt hogy pedagógus legyek, és nagyon sokáig magyar szakos tanárnő szerettem volna lenni. A líceum utolsó éveiben körvonalazódott bennem az, hogy az óvónőség közelebb áll hozzám. Ismerősök, rokonok gyerekeire vigyázva kezdtem megtapasztalni, főleg amikor a szülők is megjegyezték ezt, hogy nagyon jó érzékem van a gyerekekhez. Így végül nem lettem magyartanárnő. Dupla képesítésem van, óvónő-tanítónő vagyok, de mindig is közelebb állt hozzám az óvoda. Az iskola túl kötött, nem adja meg azt a szabadságot, amit az ovisokat tanítva megtalálok. Teljesen személyre és a gye-rekekre szabhatom a témákat, játékokat. Hagyom, hogy egy adott ponton a gyerekek vélemény formálja a napokat, vagy az egész hetet át. Hagyom, hogy tegezzenek. Nem attól fog tisztelni, hogy magáz engem. Fontos, hogy közel érezzenek magukhoz, hogy odajöjjenek és beszélgessünk.
Hogyan határoznád meg a nőiességet?
A nőiesség a nő kisugárzásában van jelen. Apró mozdulatokban, gesztusokban. A legfontosabb, hogy a nő önmaga legyen.
Mit gondolsz arról, hogy például Magyarországon a férjezett nők a nevük helyett a Férj neve+né formát használják? Utalhat ez arra, hogy a nők egyenjogúságának kérdése csak nemrég merült fel?
Teljes mértékben. Ez azt jelzi, hogy birtokolják vagy birtokolni akarják a nőt. Mintha egy tárgy lenne, mintha nem lenne saját személyisége. Ezt nem kellene hagyniuk a nőknek.
Hogyan látod magad? Hogyan látod a többi nőt? Fontos az alak? Mit tanácsolnál nőtársaidnak?
A nők folyton elégedetlenek magukkal. És ez rendjén is van. Vigyázni kell, hogy ne essünk végletekbe. Az se jó, ha nincsenek magunkkal szemben elvárásaink, és az sem, ha elérhetetlen célokat tűzünk ki. Ha változtatni is akarunk magunkon, tegyük meg, de ne essünk búskomorságba a jelenlegi állapotunk miatt. Ha nem érezzük jól magunkat a saját bő-rünkben, akkor nincs az a férfi, aki elhitethetné velünk, hogy mi vagyunk a legszebbek a világon. És ez kihat a kapcsolatokra is. Tönkreteszi őket, megmérgezi őket. Ha nem tudjuk értékelni magunkat, más sem tud értékelni minket. Nagyon kevés időt foglalkozunk magunkkal. Azzal, hogy mi a mi nagy vágyunk. Menjünk el arra az előadásra, ami minket érdekel. Ha nem jön a párunk, akkor is. Ne miatta menjünk vagy ne menjünk, vagy épp ne cipeljük el magunkkal. Legyen én-időnk. Legyünk kicsit magunkkal egyedül.
Mi tesz boldoggá?
Nagyon sok minden. Minden, ami új, és minden, ami régi. Utazások. Beszélgetések. A munkám.
Mire gondolnál, ha patrónust* kellene megidézz? (*A Harry Potter-könyvekben megjelenő varázslat, melyhez egy boldog emlék felidézése szükséges)
Nagyon sok ilyen emlékem van. A legfrissebb, a legutóbbi talán az, amikor külön költöztem. Azon a napon egy teljesen új fejezet nyílt az életemben. Új munkahely, új lakás, új város. Akkor igazán szabadnak éreztem magam. Függetlennek.
Mit gondolsz az önkéntességről?
Nagyszerű dolog. Rengeteget lehet tanulni, és az évek során, amikor önkénteskedtem, számtalan új ismerősre, barátra tettem szert. Hihetetlenül fejleszti az egyént, nagyon sokat tanulsz úgy, hogy néha észre sem veszed. Olyan ismereteket sajátítasz el, amit máshol (főleg az iskolában) nem.
